Halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott tanulók digitális oktatásának lehetőségei

A digitális tanrend időszaka eddig elképzelhetetlen terhet rótt a családokra és az oktatásban dolgozó szakemberekre. Különösen igaz ez a halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott gyermeket nevelő szülőkre és a velük kapcsolatban álló gyógypedagógusokra, gyógypedagógiai asszisztensekre. A tanulók nemcsak a tanulás folyamatában szorulnak segítségre, hanem egész napos támogatást igényelnek az étkezés, tisztálkodás, a családi tevékenységekbe való bekapcsolódás, de még játéktevékenység közben is. A szülőkkel való kapcsolattartásban a személyesebb és egyéni igényekhez alkalmazkodó megközelítés lehetett csak célravezető. Ugyan a közvetlen fizikai segítségnyújtás nem volt megadható a családoknak, ennek ellenére több pozitív hozadéka is volt ezen időszaknak. A pedagógusok szakmailag és kommunikációjukban is fejlődtek, meg kellett nyernünk a szülők együttműködését. A családok sokkal jobban beleláttak az iskolában folyó oktató-nevelő folyamatokba, elvárásokba, azok sokszínűségébe, a tantárgyi tartalmakba, a szakemberek munkájába. Az iskola artikulálni tudta, hogy a tanulók minél önállóbb életének eléréséhez mit is tart igazán fontosnak, elérendőnek. Így volt, ahol nagyobb lépésekkel tudtunk előrehaladni, mint a jelenléti oktatás során, de volt, hogy áttörhetetlen falakba ütköztünk. A szakmai napok a digitális időszak tapasztalatait hivatottak bemutatni.